Még anno középsuliban voltak levelezős füzeteink, és Solyával, Csillával, és néha más osztálytársakkal leveleztünk benne. Most megtaláltam egy dobozban őket. Akkoriban volt egy olyan játékunk, hogy mondatláncoztunk. Elkezdtünk egy mondatot, és az volt a cél hogy mindenki írjon bele, és a végére ne legyen értelme a mondatnak. Nos nem tudom jobban elmagyarázni, csak bemásolni egyet. Minden szín egy egy játékost jelöl. Talán így érthető lesz.
Csilla, Lilla, Solya, Én
Tudtátok, hogy gondolkodtam azon, hogy nem tudom min de, azt hiszem... jó volt, mert kurvára nem kellett volna meg tenni azt, aminek a következményei elég rosszak lettek, de közben marhára jó volt ezért többé nem fog megtörténni az ... hülye vagy?? Dehogynem, mert végülis ki lehet védeni a következményeket, ha kajak van nálad, szükség esetén vedd elő tedd a vízre és nem fulladsz meg ha úszol DE CSAK HA TUDSZ ÚSZNI, BASZKI mert a végén még belefulladsz és nem lesz élvezet a kimentésben ami végülis kajak nélkül jobb!
A marslaKÓCSKÁK nagyon jó de vigyázz, mert lecsaPUNK, majd elkaPUNK, és megcsócsáLUNK és letapoSUNK miközben meg se mukkaNUNK, még is hülyék vaGYUNK és megkadloTUNK ennek ellenére mégsem lankaDUNK mer él bennünk a vadász szellem szóval harjá előre, fel a kakasülőre boldogan csipegetve pipilésé közben is el tudunk menni kukorékolva is.
