Nem emlékszem, hogy utoljára mikor tudtam olyan jól, nyugodtan aludni mint most kedd hajnalban. Azzal hogy velem aludt, hogy megölelt, átölelt, vagy egyszerüen csak a nyakamba szuszogott jót tett. Biztonságban éreztem magam, békében, és egy megfogalmazhatatlan dologban. Köszönöm neki, és egyben büszke is vagyok rá, mert hiába ott volt neki az a hajnali mondata, hogy "Szandi Te is nő vagy azért", nem csinált semmi hülyeséget, se butaságot, és büszke vagyok magamra is, mert énsem csináltam, semmirosszat. Úgyhogy Kicsifi (Z) köszönöm.
A tegnapi jó buliról megpróbálok majd megemlékezni egy másik blogbejegyzésbe, de jelenleg csak ez kavarog a fejembe, no meg az hogy Mimi is ott volt velünk, és ooooh, köszönöööm! :D
0 Azt mondom:
Megjegyzés küldése