.ma

Találkoztam ma másikP-vel, kb egy hónapnyi nembeszélekveled-nemismerlekmeg után.. megbeszéltük amit megkellett.. elhallgattuk amit el kellett, és kaptunk egymástól egy egy hófehér lapot újrakezdésnek. Nos én ugyebár az az ember vagyok aki nem tud sokáig haragudni, úgyhogy valahol ez nem is furcsa hogy így alakult.. bár mikor feltettem neki a kérdést hogy mondjon egy alkalmat mikor tovább tudtam haragudni 5-10 percnél bárkire is komolyan, akkor csak sunnyogva, fejét lehajtva a kezét emelte.. nos igen.. rá haragudtam egy jóideig. Meg még néhány dolog miatt most is. De hát ettől is szép az élet.. hogy tudni kell megbocsájtani, és elfogadni a bocsánatkéréseket. Itt mindketten megtettünk mindent amiért harag lehet, az biztos hogy én kevesebbet de nem baj. Szép azért ez így. Jóérzés a lelkemnek.. az jutott most az eszembe, hogy fészbúkon volt egy játék, miszerint ragadd meg a legközelebb eső könyvet.. 56oldal, hatodik mondat stbstb.. nos a mondat pöpecül illik erre a helyzetre. Úgyhogy bemásolnám ide is. Persze mi más lehetne ha nem egy fablekönyv ami a kezemügyében volt.. mint mindig. ^^

"Két lehetőség közül választhattam: vagy bűnbakot állítok, akire átháríthatom a nyavalyáimat, hisz addig sem kell a valódi problémáimon rágódnom, míg csöppnyi szívem minden melegével gyűlölgetem az illetőt - vagy nehezebbjéhez folyamodom: megfejtem és talpra segítem magamat." Vavyan Fable - Tűzvarázs

nyöszörgés

A fiam(Z) megkért arra, hogy ha lehet ne készítsem ki magam. Mert nem lenne jó. Rámutatott, hogy ha ilyen ütemben haladok tovább, ugyanezen az úton ki fogok dőlni, mert akármilyen jó vagyok, még én sem szakadhatok egyszerre ennyi fele. És igaza van. Tudom, hogy igaza, mint ahogy mindenki másnak is aki már ezt közölte velem. De nehéz változtatni. Most szívesen csinálnám azt mint a GossipGirl-ben Serena. Elmenni egy félévre-évre. Telefont kikapcsolni, nem megmondani hol vagyok, nem jelentkezni senkinek. Ha nem ragaszkodnék görcsösen ahhoz, hogy ha nem vagyok ilyen nem szeretnek, és ahhoz, hogy ha nem teszek meg mindent megutálnak, talán kevésbbé lenne megviselő a mindennapok gondja. Talán be kéne tökélnem, hogy minden megy nélkülem is, és ha nem vagyok ott mindenhol teljes mellszélességgel is a barátaim maradnak. Csak azt kéne már felfogni tényleg hogy ha tönkreteszem magam, nem lesz kit szeretniük. :D

A fiam(Z) pedig.. mindig tud adni valami jót a napomhoz. Például ma mikor nem szállt le ott ahol kellett volna, mondván ha én nem szállok le vele, akkor majd marad ő velem a buszon. Hisz olyan kevés alkalom van arra hogy tényleg négyszemközt beszélgessünk. Fontos nekem, nagyon, és iszonyatosan jó érzés, hogy ezt minden férfi-nő érzelemtől mentessé tudom tenni. Persze kell, hogy legyen benne az is, hiszen az minden barátságba kell, de ez most nem olyan. Amúgyis megmondta a multkor: "Addig jó míg van miről veszekedni, ha már azt sem tudnánk akkor már tényleg baj lenne." Okos ez a gyerek, ha egoista lennék aztmondanám hogy az anyjára ütött.

Abba hagyom a nyavalygást, és a lelkiéletem kiöntését. Keresek egy csendes zugot az ágyamban, ahol nem hallgatom magam, és a lelkem sem panaszkodik hogy mit szúrtam el, és mit hogy kéne csinálnom, és megpróbálok aludni, még hajnal három előtt. Remélem.

Csók

lelkes/lelketlen verzió

Olyan furcsán érzem most magam. Ingerem van ezt leirni... ezt a semmit. Most Szilvásit olvasok. Egymás szemében... aki olvasta már, vagy csak hallott róla az tudja hogy lehet onnan kaptam ichletet.. az is egy napló. Nagyon aranyos. És arról a történetről jutott eszembe Mimi nagy févörit dala... Kiscsillag-Ha én lennék (lelkes verzió)... a dal és a könyv összekötődött bennem. Olyan jó olvasni az érzéseiket. Nagyon jó. Ahogy lelkesen keresik a szerelmet, és ahogy a dalban is nem optimistán, hanem a szerelem fájdalmaival, és buktatóival együtt! Nagyon jó érzés ahogy összekapcsolódik bennem ez a két inger... a látás és a hallás. tudom ez most hülyén hangzik, de igy van.