Téliberek, BÚÉK!

Nem egy újévi bejegyzéssel készültem most, de hogy szó ne érje a ház elejét, BÚÉK mindenkinek!

Nos, már több éve kedvenc könyveim közé tartozik a Tüskevár és annak a folytatása a Téli berek. Most olvasom a másodikat hát sokadjára, de úgylátszik, hogy mióta egyetemre járok nem olvastam, vagy én nem tudom, elfutott egy bizonyos bekezdés felett a szemem. Lehet, hogy nem olyan nagyszó, de engem lázba hozott, így bemásolnám. Aki érti majd érti, aki nem az nem.

- Hát ti hova mentek?

- A nagybátyámhoz, aki főagronómus. - És Gyula megmondta István bácsi nevét.

- István? - csapott a térdére az öreg. - A legjobb barátom. Együtt végeztük az akadémiát. Na de ilyet! Mondd meg neki, fiam, hogy a Lajhár csókoltatja.

- Micsoda?

- Lajhár. Ígfy jobban emlékszik rám. Tudod, abban a bolond időnkben mindenkinek volt "vulgó"-ja, ilyen mellékneve. Bátyád vol a Próféta, mert ha ivott, rendesen szónokolni kezdett, és megáldotta a cigányokat...

Tehát ez a Fekete István ismerhetett valamit, már csak arra lennék kiváncsi hogy honnan. :) De ha nem tudom meg az sem baj. Attól még nagyon szeretem a könyvet, és ez ami most megfogott, csak még értékesebbé teszi a szememben a könyvet.

Nos, a boldogújévről annyit, hogy jóléreztük magunkat. Sokan voltunk. Fiammal(Z) összevesztem párszor mint rendesen. De igazából, a három napról annyit hogy van amit legszivesebben elfelejtenék, megnemtörténté tenném, és van sok olyan emlék amit soha nem akarok elfelejteni. Erről a három napról megint csak annyit, hogy akit érdekel személyesen megkérdezi és elmesélem, mert leírni?? Nem tudom. Ne haragudjon meg senki. :)