reggel felkelni, anyára mosolyogni, és mosolyogva elmesélni.. hmm.. az egész szituációt gyerekcipőbe bújtatta, és rájöttem, hogy nincs semmi baj, mert én vagyok a legerősebb kis ólomkatona, és felemelt büszke fejjel elmegyek abba a rohadt bálba. Papa is ezt mondaná. Na nehisztizz lányom. Fejet fel, aztán pasizz be. :D Hiányzik papa. De lehet mos azért mert jó lenne megpróbálni hozzábújni, picit könnyezni, és ő meg bírná-tűrné ideig óráig, aztán mondaná, hogy jóvanna elégvoltmár, nyugodjmármeg! :D És én bedurciznék, és már nem is azért lennék szomorú ami a baj, hanem papára mérges. :) Na mindegy, a lényeg, hogy ma szép leszek, és csillogok, és nem fogok szomorkodni egy emberi hülyeségen. Éjjel kialudtam úgylátszik.