gondolkodtam--szoktam

Ma reggel hajvasalás közben eszembe jutottak a barátok témakör. Eszembe jutott, hogy lehet nem is én vagyok teljesen a hibás. Hiszen, itt van nekem Mimi, meg Natsu.. szerintem velük sem tudok többet találkozni mint amennyit Csillával, és Solyával tudnék. És mégis. Ők nem sértődnek meg, ha egyszer kétszer lemondom, mert már programom van, mikor ők haza tudnak jönni, és ez vissza fele is működik. Nem sértődök meg, ha Ők mondják le mikor itthon vannak, vagy nem szólnak hogy itthon voltak. De sajnos Solyáékkal nem ez a helyzet. Eltávolodtunk egymástól érettségi után. Ezért is mondom én azt, hogy a barátság, nem egy, nem kettő, de nem is négy év alatt alakul ki. Hanem jóval több év alatt fejlődik ki, és érlelődik olyanná, hogy megérdemeljék a felek azt a megértést amit egymás felé tudnak nyújtani. És mikor ezt végiggondoltam, hogy ha ez két emberrel működik, annyira hoy jobban talán nem is lehetne, és kettővel meg sehogy.. akkor megnyugodtam, és rájöttem.. ez nem is probléma értékű kérdés. Nem érdemes kikészülnöm lelkileg ezen. És most JÓ!