lelki

Nem akarom elveszíteni. És egyre feltünőbb magammal szemben, hogy lehet azért mondom el neki azokat a dolgokat is, amiket meg tudnék egyedül is oldani, hogy érezze, még mindig mennyire szükségem van rá? Mert nagyon is az van. Mert az ő tanácsa a legfontosabb. Tényleg. És az ő véleménye, meglátása egy témával kapcsolatban. Mert Ő maga az egyik legfontosabb. És Ő tudja. Nagyon jól tudja. Most még van türelme hozzá, hogy gyermekien naív kérdéseket is megválaszoljon, de félek mikor majd elzavar, hogy menj lányom, old meg. És elfog jönni annak is az ideje, és egyre közelebbinek érzem. :( Most még viszont én vagyok a lánya, aki apjajánya, mert elértem, mert ezt szerettem volna, mert Őt szeretem. Szeretem!