életnemlős hangulat

Nincs kedvem senkihez...
Ez vajon normális így a nyár közepén? Egy tökéletes kapcsolatban? Depressziós jeleket mutatni?
Jah, ez soha nem normális!
Azt hiszem fáradt vagyok!
Nagyon!
Ugy érzem, hogy csak feküdni akarok, az ágyamban és bambulni ki a fejemből!
Ehelyett Szuszékkal veszekszem.
Nem tudok semmit!
Nem is akarok tudni semmit!
Persze a rózsa jól esett, de az érintést nem pótolja, sem a hangját!
Az sms sem pótolja!
Az msn sem pótolja!
Ezt ő nem érti?
Vagy nem akarja érteni?
Hülye vagyok?
Hülye vagyok.
Szabadságot akarok!
Pihenni!
Nem érettségiből angolnyelvvizsgába ugrani!
Nem kiborulni!
Nem kimerülni!
Nincs kedvem senkihez!
Inkább megyek, lefekszem!
Bambulok!
Ez van!
Ha nem jön, nem jön!
Tudom, hogy szeret!
Tudom, hogy szeretem!
És mégis.
Jó lenne ha nem kellene neki mondanom semmit!
Ha érezné, hogy van amikor nem elég egy sms!
Amikor nem tolerálom teljesen ha elalszik!
Amikor a hangja is kell, nem csak a szavai!
Amikor ő is kell és nem csak a hangja!
Amikor csak ő kell és nem kell hogy beszéljen!
Mert csak szeretném megölelni!
De nem érti!
Miért nem?
Nem tudom!
Nem tudom!
Nem tudom!